Régi, sokak számára ismert erdei történeteket gyűjtöttünk egy csokorba. Lakóhelyünkön több generáció nőtt fel ezeken a meséken, tehát “kipróbált”, sok sikert megélt darabokról van szó. Hagyományőrzés és újragondolás volt a célunk, amikor ismét elővettük, és “leporoltuk” ezeket a meséket. Új megközelítéssel, még több játékkal, izgalommal és nevetéssel akartuk fűszerezni ezeket a kedves történeteket.
A most futó előadásban mesélünk egy kiskacsáról, aki énekesmadár szeretne lenni; egy sünről, aki kihívja versenyfutásra a nyulat; és egy különös farkasról, aki találkozik Piroskával és így a híres mese kellős közepén találja magát. Egy mesebeli erdőben futnak a három történet szálai, a bábjáték a paraván előtt zajlik, előjátékkal kiegészítve.
Képek az előadásról:
Az előadás átalakítható egy báb-pedagógia foglalkozássá is. Az erdő, mint a mesék állandó helyszíne lehetőséget ad arra, hogy játékos formában beszéljünk a biológiai sokféleség fontosságáról. A történetekkel ugyanakkor a mindennapok szintjére hozzuk a “sokféleségben“, “sokszínűségben” rejlő szépségeket. A kiskacsából ugyan nem lesz énekesmadár, próbálkozása kudarca van ítélve, de ebből tanulva kalandjai során felismeri, hogy melyek az ő igazi értékei, amelyekre büszkének kell lennie. A nyúl mindenkit lenéz, aki lassabb nála, de a mese végére el kell ismernie, hogy másoknak vannak más olyan tulajdonságai, amelyekben őt túlszárnyalják. A mesék előtt, közben, utána a résztvevő gyerekek megbeszéltetésével, megénekeltetésével ösztönözzük őket arra, hogy gondolkodva nézzék az előadást.
Life Cycle Expertise 